rövid célirányos képzések neves egyetemeken online

Biztosan ismered már amiről most írni szeretnék — illetve amihez. Ha mégsem, akkor legyen itt két hivatkozás, frissek-ropogósak. Az elsőt pár napja olvastam én magam is, a másodikat pedig éppen ma este.

Az első: Tíz egyetem marad az egész világon? (@ index.hu)

A második: Ingyen tanulhatsz a világ legjobb egyetemein (@ angolnyelvtanitas.hu)

Én magam azon töprengek, hogy mi miért nem élünk az ebben lévő lehetőségekkel — már intézményi szinten, és komolyan.

Az elsőt posztoltam a Facebook oldalamon, és a következőket írtam hozzá (itt stilisztikailag finomítom, de nem írok hozzá): Amúgy ezt a magyar egyetemek miért nem hallják meg? Sok hallgatót szeretnél? Sok bevételt? Azt akarod, hogy ne kössön a kapacitásszám? Távoktatás! Sok-sok szakmai, tartalmas videó- és hanganyag, jól megírt: tömör világos jegyzetek, a hosszabb magyarázatok (gyengébbeknek, meg érdeklődőbb lelkeknek) külön, nem rabolva hosszú, hülye szövegekkel értelmes emberek és az adott stúdiumra átlagos szemmel tekintő diákok idejét, egy napos vizsga (egy nap alatt letehető, a szemeszter összes tárgyából — és a vizsga ne memoritert kérjen számon, hanem gondolkodási készséget, problémamegoldást!). És sok-sok diák lenne, az ország legtávolabbi szegletéből is oda iratkozna be mindenki (egy félévben egy napra el tudna talán utazni), az elfoglalt emberek szintén, és ha híre menne, hogy végre valahol a mentális teljesítmény, a tényleges gondolkodás érték (értékelve van!), akkor az összes valamire való eszű emberlény is. Mekkora előny is lenne ez? Ráadásul, aki elkezdi, az mindig előnyben lesz, amikor a követők kezdik, akkor ő már fejleszteni tud többet, jobbat tud adni, tapasztalatai alapján is.

Eddig az akkori. Most még valamit hozzáteszek, ami szerintem nagyon fontos. Nevezetesen nem vagyok meggyőződve arról, hogy a honi felsőoktatás, vagy egy körrel föntebb a honi tudományos világ, vagy egy körrel még föntebb a nemzetgazdaság, a nemzetbiztonság tudja, érti, hogy ennek az egésznek mi is az értelme, a haszna, hogy miből, honnan eredezhet az egészből a haszon, már akkor ha mi sem csak kicsiben, idehaza csinálnák ezt meg (az előző rész még csak erről szólt), hanem ha nagyban, külhoni diákokat megcélozva, elérve. Ha egy oktatási rendszerben a mentális muníció az érték (minden normális felsőoktatási rendszerben ez így is van, a honi felsőoktatásban ugyanez azonban még csupán fehér holló), ha a valódi problémamegoldás készsége és ténylegessége játszik, akkor az oktatási rendszerben az információ áramlása multivalens, kontradiktórius. Az ilyen felsőoktatási rendszerek nem csupán tematikát, minőségi tananyagot adnak, nem csupán új kompetenciákat építenek föl… de a folyamat fordítva is igaz: gondolatokat, megközelítési módokat, nézőpontokat, meglátásokat koncentrálnak, ütköztetnek, keresik a nóvumra képes embert, de akár a megvalósítható gondolatcsírákat is… teremtik a jövőt. Hasonlatos a probléma a tudományos publikációk világához: idehaza pl. nincs olyan szaklap, ami fizikában eredeti közlésekre vállalkozna. Nincs is ezzel baj, a fizika nemzetközi tudomány, megmérettetni is nemzetközi színtéren kell. Igen ám, de elmegy a dolgozat bírálatra, cincálják pár hónapig, majd mondjuk meg is jelenik. Hurrá, milyen jók is vagyunk, megint van egy publikációnk mondjuk a Nature hasábjain. Igen, csak közben… a tanulmány benyújtása és a megjelenés között kint már több körben átgondolták, ha lehet tovább vinni, akkor már megírták a folytatásokat, ha lehet belőle bármit megvalósítani, szabadalmaztatni, akkor az már úton van, jogilag védve, lefoglalva. Ha lenne idehaza első körös, eredeti közlés, akkor sok-sok folytatás, sok-sok megvalósítás itt forrhatna ki, itt forrna ki. Ezt elveszítjük. És hasonlatosan, visszatérve az eredeti témára: az a diák, aki egy ilyen kurzusra iratkozik be, az adja nekik ajándékba a tudását, kreativitását, nóvumlátó és nóvumalkotó képességét, készségét is. Ha van tékozlás, akkor ez az. Abban az értelemben is, hogy ugyanezt a mentális minőséget a honi egyetemek nem értékelik, elengedik, de abban az értelemben is, hogy meg sem kísérlik, meg sem kíséreljük ugyanezt a mi javunkra. Pedig alapnak kellene lennie: hogy a mentális teljesítmény és minőség az alap, hogy a nóvum az Isten, hogy a problémamegoldásra képes és kész emberfőnek legyen primátusa! Magolni a hülyék is tudnak, amivel nem is lenne baj, ha a legkiválóbbakat nem nyírná ki a rendszer — de kinyírja. És ha ez az alap, ha az a minimum, hogy ez van (kellene lennie, legyen!), akkor a külföld felé nyitás jelenthetne versenyelőnyt. Utópia. Álomvilág. Magyarországon az. Mi elképzelni sem tudjuk azt, ami máshol nyereséges és működő.