fizika feladatok megoldásáról

Egyre gyakrabban látom, hogy a fizika feladatok megoldása terén kisebb káosz uralkodik. Rossz szokások vannak terjedőben — és bizony a jobbaknál is: 1. olykor már a látvány is káosz, 2. teljesen kimarad a feladat elemzése, tartalmi, elméleti megalapozása, 3. nagyon sokszor nincs képlet sem, csak ‘behelyettesítés’ valamibe, ami olykor amúgy helyes lenne, ám sokszor az sem, 4. nem csak alapképleteket használnak a diákok, hanem függvénytáblázatból jól-rosszul kinézett, átvett levezetés-végeredményeket, 5. nem használják a mértékegységeket, 6. az eredmény helyességét nem ellenőrzik. Ezért arra gondoltam, hogy ezekről szólni, és szűkebb-tágabb körben gondolkodni kellene.

Először is a külalak fontosságáról. Sajnos kevés az olyan kiadvány, ami ezzel foglalkozna. És a felgyorsult, szétszórt világunk sem kedvez ennek. Azt nem mondom, hogy a mai fiatalok a számítógépen végzett munkához vannak szokva, így már csak ezért sem nagyon tudnak mit kezdeni a papírlappal… de a látszat valami ilyesmi. Pedig órákon azért még füzetbe dolgozunk, a jegyzetelés, a feladatmegoldás, a házi még füzetbe, vagyis papíron történik. Mégis: nincs tagolás, nincsenek szép ábrák — töprengés van a papírlap fölött, káosz. Kellene ezt tanítani, kellene erre figyelni órákon is. Egy kiadványt tudok mondani, ami kicsit segíthet: matematikához írták, adták ki, a KöMaL (MatLap) egyik füzete — Pataki János: Tálalási javaslatok matematika felvételire. És hát a példa, a személyes példa, hogy mutassuk meg, hogy mit is jelent szépen megoldani egy feladatot — és várjuk el, legyen követelmény nem csak a jóság, de a szépség is.

A feladatmegoldás tartalmáról pedig —  lépésekre szedve, vázlatosan:

1.
— adatok kiírása,
— mértékegységek egyeztetése,

2.
— feladat értelmezése,
— alapjelenségek, alapképletek → a feladatra szabás, értés

3.
— ha lehet képletekkel oldjuk meg a feladatot — és csak a végén helyettesítünk be,

4.
— mértékegységekkel együtt helyettesítünk be !!!
(ha nem tettük, akkor ellenőrizzük a mértékegységeket és a feladat végére odaírjuk: “az adatok SI-ben, ellenőriztem, számértékegyenletet használtam!” — de azért vigyázzunk az ilyen mondatokkal, mert pl. matematikában is terjed egy mondat a diákok között, amit előszeretettel használnak egyenletek ellenőrzése helyett: “csak ekvivalens átalakításokat végeztem, ezért a kapott gyök megoldása az egyenletnek”, csak azt nem teszik hozzá, hogy és “csodálatos mód zseni vagyok, mindent tudok, mindig mindenre figyelek, sosem tévedek, sosem nézek el semmit”, mert az egyenletek ellenőrzése pl. az önkritikus gondolkodásmód tanulása, hibakutatás, és akkor arról már nem is beszélve, amikor ezt a mondatot olyankor is leírják, amikor nem ekvivalens átalakítást végeztek, pl. az egyenlet mindkét oldalának négyzetre emelése után, vagy amikor kellett volna a feladat elején az egyenletben szereplő kifejezések értelmezési tartományát vizsgálni, amit szintén nagyvonalúan kihagytak, viszont a kapott gyök nincs is az egyenlet kiindulási halmazában),
(fölmerülhet még a mértékegységek használatával kapcsolatban, hogy “úgysem alkalmas a feladat ellenőrzésére, hiszen, attól, hogy a mértékegységek rendben vannak, attól a feladat még lehet rosszul megoldott”, és ez természetesen igaz, ám ha a mértékegységek nincsenek rendben, akkor a feladat bizonyosan rosszul átgondolt, megoldott… arról nem is beszélve, hogy a fizikai mennyiségek mindig két részből állnak: mérőszámból és mértékegységből… nem létezik csak félig megadott fizikai mennyiség! / mondjuk ez máshol is érdekes, pl.a vektormennyiségeket eleve úgy illene/kellene tanítani is!!!, és tanulni is, hogy nagyság, irány és irányítás szerint is definiálva),

5.
— a kapott eredményt ellenőrizzük
(pl. átgondoljuk, hogy az eredmény nagyságrendje lehetséges-e; hogy általánosítható-e a feladat; hogy van-e más, a feladatban nem kérdezett, ám fontos eredmény, következmény, általánosítás, megfontolás),

6.
— válaszolunk a feladatra.

Bármelyik is marad ki, feladatmegoldásunk már nem teljes — márpedig egy önmagára igényes emberlény törekedjen a teljességre, a jóságra, a szépségre. Törekedjünk erre — tanárként, diákként egyaránt… értelme csak így lesz ennek az egésznek, mint ahogyan bármi másnak is.